Trica Levenseller duológiájának a 2. része, a Szirénkirálynő lánya hamarosan megjelenik magyarul is, ezért úgy gondoltam, hogy nem árt egy újraolvasás, hiszen már 3 éve olvastam a könyvet. Semmiféle érzés nem maradt bennem vele kapcsolatban, hiszen már alig-alig emlékeztem pár részre a történetből. Így aztán teljesen kötetlenül tudtam belevetni magam a kalózokkal teli világba.

A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.

Aki imádta a Karib-tenger kalózait, az kétségkívűl imádni fogja a könyvet. Kalózok, szirének, kincskeresés… Az örök hármas. Az akaratlanokat is elcsábítja. A könyv elején egyből a történet közepébe csöppenünk és onnan már csak visz minket az ár. A cselekmény igen egyszerű, nincsenek benne igazán nagy csavarok, de azért volt benne egy-két titok, amin meglepődtem. Teljesen ellentétben van egy Sarah J. Maas könyvvel, ahol egyszerre zúdítja ránk a sok információt. De itt ezzel nem is volt baj. Kifejezetten értékeltem, hogy Alosa minden gondolatát és tervét tudjuk, és semmit nem titkol el az olvasók elől.

Gördülékenyen és élvezettel olvastam, ezért igen hamar be is tudtam fejezni. Viszont ezektől eltekintve, nem ragadott magával úgy a történet, ahogy azt szerettem volna. Néhol egy kicsit ellaposodott és már untam ugyanazokat a szituációkat. Még több harcot és drámát szívesebben láttam volna.

Alosa nagyon badass női karakter. Nem tudnék semmit felhozni ellene, ami kifogásolná a jellemét. Ebben a kissé kegyetlenebb világban ilyen nőkre van szükség, mint ő. Talpraesett és eszes, nem tűrte, hogy mások uralkodjanak rajta, a céljai érdekében pedig mindent megtett, ami szükséges. Számomra nagyon hozta a feminizmus hatását. Tetszett, hogy jobban elment fantasy irányba a történet, amikor kiderült, hogy ki is ő valójában. Azokat a részeket imádtam olvasni. Viszont sajnáltam, hogy nem teljesen őszínte magával Ridennel és az apjával kapcsoltaban.

Riden személyisége kisebb felüdülés volt nekem. Megszerettem a karakterét, csak sokszor tényleg nem tudtam, hogy most pontosan mit érez és mik a szándékai. Alig tudtam kiigazodni rajta. Viszont a szócsatáik Alosával mindig megmosolyogtattak.

Szívesebben megismerkedtem volna jobban Alosa legénységével, mert nagyon izgalmasan hangzik egy nőkből álló legénység. És amit eddig kaptunk, annek szinte minden része tetszett. Kíváncsi vagyok, hogy hova fog jutni a történet. De már csak pár nap és megtudhatom, hogy mi lett Alosa és a kincsvadászat sorsa.

5/4⭐️