Az előző rész eléggé nagy függővéggel zárult le, ezért is nyomban belevetettem magam az olvasásba, amint megkaptam ezt a könyvet.

A történet pár héttel a szertartás után járunk. Bár Zélie ás Amari visszahozta a mágiát Orishába, nem minden úgy alakult, ahogy azt tervezték. A szertartás a vártnál félelmesebb erőket szabadított fel, és nemcsak a mágusok képességeit adta vissza, de a mágus-ősöktől származó nemesség varázsló örökségét is feltámasztotta. Megindul a versenyfutás Orisha trónyjáért, amiközben ki is tör a polgárháború.

Az első kötet nekem nagyon nehezen indult be számomra. Nehezen értettem meg a világot és annak felépítését. De aztán történt valami és teljesen elragadott a cselekmény, ami a második részben csak fokozódott. A történet izgalmas és nagyon sok váratlan eseményt kapunk a nyakunkba. A könyv közepe fele kicsit lelassult, viszont ezt a lemaradást a könyv a végére teljesen behozta. Jobban megismerkedhettünk a többi klánnal és szokásaikkal. Az új szereplők ismerhettünk meg, akik sokat adtak hozzá a történethez.

Az egyetlen problémámat a főszereplők okozták, és az ő személyiségük. Zéliet az előző kötetben már-már kezdtem megkedvelni, de itt jó néhányszor lerombolta. A könyvben csak úgy száguldanak az érzelmei. Az egyik pillanatban ezt érzi, a másikban pedig azt mondja. Teljesen kifürkészhetetlen lett. A haragja nem alaptalan, tudom, de már fogtam szegény fejemet, hogy ez már túlzás. Hullámozóak voltak az érzéseim vele kapcsolatban, de azért a végére meg megértettem.

Aztán ott van Amari. Őt az előző részben nagyon megkedveltem. Nagyon szép karakterfejlődésen ment keresztül, amit ebbe a könyvben szépen sutba vágott. Nem gondoltam volna, hogy pont ő lesz az, akit érdekelni fog a trón. Nagyot csalódtam benne. Tzain pedig sokkal kevesebbszer szerepelt, mint eddig. Sajnáltam ,hogy nem kapott több szerepet annál, hogy Zélie bátyja és Amari szerelme. Sajnos semmilyen szerepe nem volt a történetben.

És a másik bosszúságon Inan volt. Azt hinné az ember, hogy az első könyv után benő a feje lágya, de nem így történt. Tényleg nem értem ezt a srácot. De komolyan. Már amikor kezdem azt hinni, hogy helyesen cselekszik, akkor valamit elcsesz, és megint oda lyukadunk ki, hogy a trónt választotta a szerettei helyett.

És ezek miatt sajnos egyetlen szereplőt tudok csak kiemelmi, akit igazán megkedveltem. Ő pedig Roën volt. Ő volt az egyetlen izgalmas karakter számámra, aki ráadásul meg is tudott nevetteni engem. Nagyon szurkolok neki és Zélienek a továbbiakban, mert nagyon aranyosak lennének együtt.

5/4⭐️