Mivel elég gyorsan kivégeztem az Éhezők Viadala trilógiát, ezért úgy gondoltam, hogy egy összegző bejegyzést fogok írni róluk. A könyvek olvasása során elég sok érzelem kavargott bennem. A filmekből csak kisebb részleteket láttam, de azokat is már nagyon régen. Annyira emlékeztem csak, hogy tetszett a történet koncepciója. És hát elég nagy hype volt/van körülötte, ezért már én is kíváncsi voltam erre az elég brutális, disztópikus világra.

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét körzet fekszik. A Kapitólum minden évben, minden körzetből kisorsol egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tv. És ekkor sorsolják ki a 12. Körzetben élő Katniss Everdeen húgát. De a lány önként jelentkezik a húga helyett a Viadalra. A fiú jelöltnek pedig Peeta Mellarkot választják. Katniss és Peeta sorsa különös módon összeszövődik, miközben tudják, hogy a végén csak az egyikük maradhat életben.

Mint már mondtam, a történet már a filmekben is megvett magának, de igazán a könyvben tudtam élvezni. Itt aztán minden volt. Kegyetlenség, álnokság, szeretet, gyűlölet. Nagyon érdekesen meséli el Suzanne a Kapitóliumot és annak politikáját. Hogy az emberek mennyire ki vannak szolgáltatva a Kapitóliumnak, mennyire semmibe veszik őket. És ez az egész brutalitással és szívtelenséggel van körbevéve. És aztán ott vannak még a Viadalok. Az első és a második részben is résztvehetünk egy Viadalon, de mind a két esetben teljesen megghökkentő. Annyira izgalmas volt róluk olvasni! Előre szólok, hogyha még nem olvastad volna a könyvet, akkor ne nagyon szeresd meg a mellékszereplőket, mert hullanak, mint a legyek. A harmadik könyv végén pedig már ki voltam emiatt. Nagyon sok jó szereplő halt meg a könyvek során, amit igazán sajnáltam.

Az első két könyvvel szinte semmi problémám nem akadt. Izgalmasak és pörgősek voltak. Viszont volt két dolog, amit sehogy sem tudtam megszeretni. Az egyik az az írásmód. Egyszerűen nem tudtam vele azonosulni úgy, ahogy szerettem volna. De nem is a leírásokkal és kifejtéssekkel gyűlt meg a bajom, hanem az érzelmek kinyílvánításával. Olyan KEVÉS volt és azok sem keltettek bennem igazi érzéseket. És ebből következik, hogy a második fennakadásom az maga Katniss volt. Az első két könyvben még úgy-ahogy kedveltem, de ez a harmadik könyv végére teljesen eltűnt.

És akkor elérkeztünk a hatalmas csalódottságomhoz. A harmadik könyv. Még most sem tudom feldolgozni, hogy Suzanne így zárta le ezt a csodás sorozatot. Számomra borzalmasra sikeredett. A könyv eleje még jó volt, de onnantól kezdve, hogy Peeta visszatér (nem is beszélve arról, amit az írónő Peetaval tett, mert az is undorító volt), elkezdett a történet lemenni a süllyesztőbe. Katniss kifordul magából, Peetáról nem is beszélve. Szinte mindenki a semmiért hal meg, mert amiért küzdöttek, azt nem is sikerült összehozni. Aztán azt hinné az ember, hogy kapunk egy jó kis romantikázást, de neeeeeem. Sőt csak az legutolsó pillanatban dönti is el az írónő, hogy ki is legyen a nyerő.

Összefoglalva egy nagyon ígéretes sorozatnak indult, de valami teljesen másnak alakult. Olvastam több véleményt is az utolsó könyv kapcsán és azt tapasztaltam, hogy nagyon megosztóak. Vagy nagyon szerette valaki, vagy pedig utálta. Hát én sajnos az utóbbi csoportba tartozom.

5/3⭐️