A sorozat előző része teljesen beszippantot, és egyértelmű volt, hogy folytatom.

A Vörös piramisnak ott lett vége, hogy a Kane testvérek szétküldték a hangrögzítőre felvett történetüket a világban. Zia valahol egy titkos helyen mély álomba merült, Amos Egyiptomba utazott, hogy felépülhessen, Aphópisz pedig hamarosan kiszabadul a börtönéből. Az Első Nomoszba egyre több fáraók vére leszármazott érkezik, hogy megtanuljanak bánni a mágiával. Carter és Sadie minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy segítsenek a tanítványaiknak. Viszont Carter egy aggasztó üzenetet kap Hórusztól, hogy 5 nap és vége a világnak. Hát nem csodás? Hórusz, szólhattál volna egy kicsit hamarabb is. A Kane testvéreknek fel kell ébreszteniük Rét, a napisten, hogy szembeszáljon Aphóphisszal. De persze ez sem megy valami zökkenőmentesen.

Az előző részhez hasonlóan ez is narrációval van megírva. Az elején megint sok minden felvetődik és egyre jobban összekuszálódnak a dolgok. Sok új szereplőt kaptunk, mint például Walt és Bész. Mind a ketten kiemelkedő szereplők és gyorsan meg lehettet őket kedvelni. Nagyon megsajnáltam, hogy ilyen sok mindenen mentek kersztül. Szegény Bészért a végén megszakadt a szívem. Hiányoltam Anubiszt a könyvben, mert sajna nem kapott elég szerepet. Meg hát kialakul egy szerelmi háromszög is, így megértettem a távol maradását.

Sadie természetesen hozta a formáját. A szokásos badass, mostár 13 éves lány, aki mindenbe beleveti magát. Cartert néha viszont legszivesebben megfojtottam volna. Értem én, hogy nagyon tetszik neki Zia, de ez már rögeszme. Még Sadiet is magára hagyta miatta! De most komolyan Carter! Őszíntén, nem volt sok szerepe ebben a kötetben. Persze sok mindent tett, de nem éreztem úgy, hogy létfontosságú szereplő lett volna. A testvérek dinamikáját nagyon élveztem. Látszik, milyen közel kerültek egymáshoz a tavalyi év után.

A cselekmény izgalmas és pörgös volt, mint minden Riordan könyv. A Duatos fejezetek kifejezetten élveztem. Könnyed és szórakoztató olvasmány. Ennek ellenére nem éreztem ugyanazt, mint az első rész olvasása során. Hiányzott belőle az az egy kis plusz. Olyan hatása volt egy kicsit, mintha egy átkötő rész lett volna, a befejező könyvhöz.

Az egyiptomi mitológia még mindig lebilincselően van megírva. Sokkal jobban megismertük a kultúrát. Riordan könyveit azért is annyira érdekfeszítő olvasni, mert erölködés nélkül tanulod meg a különböző mitológiákat. Ha esetleg valamilyen tanárgyból az egyiptomi mitológia lenne a téma, nagyon ajánlom neked ezt a könyvsorozatot.

5/4,5