Végre valahára hozzánk is megérkezett Rick Riordan Apollón próbái sorozata, ami 5 kötetből áll. A legelső Az elrejtett orákulum, ami az Olimposz hősei szintén 5 kötetes sorozat után következik időrendben. Akik esetleg még nem olvasták Rick Riordan előző könyveit görög mitológia témában,azoknak nem nagyon javaslom, hogy ezt olvassák először. Bár elvileg különálló sorozatról van szó, sok visszautalást kapunk, és az előző ismereteinkre alapul az egész történet.

Az Olimposz hősei utolsó része ott fejeződött be, hogy a hét félisten legyőzte az óriásokat és Gaiat, a földistennőt. Zeusz teljesen megharagszik Apollónra, aki akaratlanul, de mégis hozzájárult a háború elindításában. Így Zeusz letaszítja Apollónt az Olimposzról és hétköznapi sráccá válik. Innen indul a történet, ami a háború után 2 hónappal veszi kezdetét. Egyből megismer egy új félistent, Meget, akivel végül eljutnak a Félvér Táborba. Viszont ott sem túl rózsás a helyzet, és Apollónra hárul a feladat, hogy megoldja a problémákat, amik valahogyan kötődnek hozzá.

Hivatalosan is Apollón vált az egyik kedvenc görög istenemmé (persze Poszeidón után?). Nagyon sok vicces jelenetet köszönhetünk neki, még egy Riordan könyv átlagánál is többet. Emellet nagyon érezhető, hogy itt egy közel 4500 éves istenről beszélünk, aki már rengeteg tudással és tapasztalattal rendelkezik. Egyszerre volt hihetetlenül önimádó és felelősségvállaló. Szóval a humora mellet, egy nagyon megfontolt és okos személyt ismerhettünk meg. Nehéz azzal megbirkóznia, hogy hús-vér emberré vállt. Nemcsak azért, mert már nincsen meg a hatalma, isteni képességei, hanem azért is, mert az érzelmei teljesen megváltozatták személyiségileg, sokkal emberibbé tették számunkra. Szívderítő volt látni, hogy mennyit jelentenek számára a gyermekei, akik a Félvér Táborban laknak.

A történet már az elején beszippantott. Egyre több izgalmas információt tudunk meg a Delphoi jósdáról, a titokzatos Fenevadról és egyéb titkokról. Olyan dolgok kerülnek a felszínre, amiket talán az előző könyvekben fel sem merültek bennünk. Tökéletes húzás volt, amivel jól tetézte a kíváncsiságomat. Imádom ezért Rick bácsit!

Ezenkívül a fejezet címek helyett most Apollóntól kaptunk haikukat, amik egyszerűen fenomenálisak voltak.

A könyvben jó sok új szereplőt ismerhetünk meg, de azért beköszöntenek régi motorosok is. Nagyon imádtam róluk olvasni, hogy kivel mi történt, és hogy hogyan élik tovább az életüket. Nico és Will pedig már most nagyon aranyosak voltak együtt. Mi lesz a következőkben? Percyt természetesen öröm volt látni, mint mindig. Remélem a többi könyvben is szerepelni fog. Rachel feltűnése pedig kellemes meglepetésként ért. És a végén Leo visszatérése! Az új szereplőkkel kapcsolatban először Meget emelném ki. Mindig meglepődök azon, hogy Rick összes karaktere egyedi, egyáltalán nem sablonosak. Meg is ilyen. Először egy gyerekes és szeleburdi képet kapunk róla, de amint megismerjük az életét, rájövünk, hogy ez mind csak álca. Nagyon megleptek a döntései a könyv vége felé. A másik új kedvenc szereplőm Rheia lett. Bár nem szerepelt túl sokat, de amikor igen, akkor azok a jelenetek mindent vittek. Nagyon adtam a beszédstílusát 😉

Nagyon ajánlom minden Rick Riordan fannak, meg úgy mindenkinek a világon. Sajnálom, hogy ez lesz az utolsó 5 részes sorozat Percy világában, de már így is túlszárnyalták minden elvárásomat Rick könyvei.

5/5⭐️