A történetet Darrow szemszögéből ismerhetjük meg, aki egy Vörös bányász a Mars bolygón. Az egész népét azzal a hitegetik, hogy a Mars felszíne lakhatatlan és csak rajtuk múlik, hogy ez megváltozzon. Vannak emberek, akik tudják az igazat, de a lázadásuk hamar kudarcba fullad. De amikor az Arany Fő…. megöli Darrow szerelmét, egy olyan dühöt engednek a világra, amellyel még ő maguk sincsenek tisztában. Darrow beépül az Aranyak közé és bekerül az Intézetükbe is. De Darrownak szembesülnie kell azzal, hogy mégsem ismerte annyira jól az Arany társadalmat, mint azt hitte. Egy életre-halálra menő “tanulás” veszi kezdetét a különböző Házak között, amely végén a győztes nagy hatalom birtokosa lesz. Darrownak nincs más választása, mint nyerni, ha a népét fel akarja szabadítani.

Kezdjük ott, hogy ez a könyv elég nagy benyomást tett rám sok szempontból is. Első olvasásra az ember sok párhuzamot felfedezhet az Éhezők Viadalával kapcsolatosan. És látom is benne a rációt. De mégis, ez a könyv sokkal több volt számomra, mint az Éhezők Viadala. Egy olyan társadalmi hierarchiát kaptunk, amely több Színkasztra van osztva. Vörösök, Szürkék, Rózsaszínek, Zöldek és így tovább. Minden Színnek megvan a saját szerepe a társadalomban. De mégis az Aranyak uralkodnak minden felett. Belőlük áll majdnem az egész nemesi réteg és ők kormányozzák az egész Naprendszert, de úgy, hogy közben az összes többi Színt alsóbbrendűnek, rabszolgának tekintik. Hihetetlenül ki van találva az egész rendszer, pedig még csak a felszínéről beszéltem. Minden dolognak megvan a maga háttere, történelme, amely szörnyűbb, mint a másik.

Darrowot az elhunyt szerelme álma vezeti, hogy megdöntse a hierarchiát, amely a népéből rabszolgát csinált. Eó-t a halála után nagyon meggyűlöltem, hisz az egész olyannak tűnt, mintha nem is szerette volna viszont Darrowot. Mintha csak azért lett volna vele, hogy az egész lázadás elkezdődjön. Persze mártírsága a legbátrabb tett volt, de mégis Darrow kapta ennek a következményeit. Olyan sorsra szánta, amit senki nem kívánt volna neki, nemhogy a szerelmének. Maga Darrow pedig hihetetlenűl többrétegű karakter. A könyv elejéhez képest hatalmas változáson ment keresztül, de az már kérdéses, hogy jó vagy rossz irányba. A motivációja nemes, de ehhez teljesen át kellett formálódnia. Az érzései meg néha rendesen le tudtak dönteni a lábamról. Elképesztően mély érzései voltak és azokból is mindenféle.

Miután a “játék” elkezdődik, a történet vesz egy éles kanyart. Hirtelen egy teljesen más környezebe kerülünk, más szabályokkal. Annyira magával ragadtak a küzdelmek és a harcok, hogy néha teljesen elfeledkeztem arról, hogy mi is az igazi célja Darrownak. A mellékszereplőket a könyv végére igazán megkedveltem, főleg Musztángot és Sevrót. A történetszál pedig nagyon izgalmas és mindig tartogat meglepetéseket.

Ez a kötet egy igazán ütős kezdésre sikeredett és alig várom, hogy kezembe vehessem a folytatást.

5/5⭐️