Szóval a mai bejegyzésben a könyvfüggők dilemmáiról fogunk beszélgetni. Hoztam 5 kérdést, amit a saját meglátásom szerint fogok megválaszolni. Te mit tennél az ilyen esetkben? Mihez kezdenél? De ne is húzzuk tovább, kezdjünk bele.

Szeretsz egy könyvet, de a barátaid nem?

Hááát ez egy kényes téma személyemnek. Főleg akkor, ha a kifejezett kedvencemről van szó. Nehéz elfogadni, hogy talán a legjobb barátaid nem kedvelték meg azt a könyvet, amit te a legjobban szeretsz. Hisz ahhoz a könyvhöz szép, vicces és különleges pillanataid fűződnek. Felvetődik egy kérdés. Miközben a kötetről mondják a rosz véleményeiket, aközben a te személyiséged egy részéről beszélnek? Mindenesetre tisztelem mások kritikáit, de lehetőleg ne előttem sértegessék az imádott könyveimet.

Nem szereted kölcsönadni a könyveidet?

Hál istenek én még nem kerültem olyan szituációba, ahol vissza kellet utasítanom valakit, hogy nem szeretném kölcsönadni a könyveimet. Én kifejezetten vigyázok rájuk. Rühellem a törött gerinceket, a szamárfüles lapokat és a rongált borítókat. És persze vannak olyan emberek, akiknek ha kölcsönadot a könyvedet, 100% hogy azt nem sértetlenül hozzák vissza. Talán annak odaadnám, akiben teljesen megbízom. Persze azért felállítanék pár szabályt.

Van kismillió olvasatlan könyved a várólistán. Melyiket választod?

Hmm… Sosem gondoltam bele jobban, milyen sorrend szerint olvasom a könyveimet. Mindig azt veszem előbb kézbe, aminek a történetét nagyon meg akarom ismerni. De vannak olyan esetek is, amikor hangulat alapján választok olvasmányt.

Egy könyvnek már eljutottál a feléig, de nem tetszik. Olvasod tovább vagy abbahagyod?

Régebben mindig befejeztem egy könyvet, ha nem tetszett. Úgy voltam vele, ha már eddig eljutottam, befejezem. Meg hát kíváncsi voltam a befejezésére. Mostanában viszont többször hagyok félbe egy könyvet. Ha valami nagyon nem jön be, és vergődök vele, akkor elkezdek egy másikat, ami sokkal jobban érdekel.

Nyilvános helyen olvasol, de az emberek furcsán néznek rád. Mit csinálsz?

Én azért nem szeretek nyilvános helyen olvasni, mert amint az emberek meglátják mit olvasok, és felismreik, egyből véleményt alkotnak rólam. Amit nagyon utálok. De ha éppen nevetnem kell egy könyvön vagy morgolódnom hangosan a történeten pl. a buszon, nem érdekel mit gondolnak. Látják, hogy olvasok. Aki megérti ezt az szuper, aki nem hát azt nagyon sajnálom, hisz az ő életéből kimaradtak az ilyen jó pillanatok.