Erre a könyvre teljesen véletlen találtam rá a könyvesboltban, és mivel már hallottam róla egy-két véleményt, gondoltam, hogy miért is ne?

Fülszöveg:

Avery ​pontosan tudja, mi kell a szebb jövőhöz: túlélni a gimit, szerezni egy jó egyetemi ösztöndíjat, aztán irány a nagyvilág. Az élete azonban egyik napról a másikra megváltozik, amikor kiderül, hogy a kőgazdag Tobias Hawthorne ráhagyta a teljes vagyonát. A dologban az a legfurcsább, hogy a lány nem is ismerte az idős férfit, és fogalma sincs, mivel érdemelte ki az ölébe hulló milliárdokat. 

Az örökséget viszont csak egy feltétellel kaphatja meg: ha beköltözik a kastélynak beillő, titkos folyosókkal és kódokkal teli Hawthorne-házba. Ez még nem lenne vészes, de ott laknak a hoppon maradt rokonok is, köztük Tobias unokái: négy veszélyesen vonzó, zseniális srác, akik abban a hitben nőttek fel, hogy egy napon milliárdok szállnak rájuk. Az örökség legfőbb várományosa, Grayson pénzéhes szélhámosnak tartja Averyt, és mindent elkövet, hogy elüldözze. Öccse, Jameson nagyapjuk utolsó feladványának tekinti a lányt – fejtörőnek, amit meg kell oldaniuk ahhoz, hogy megértsék, miért hagyta Tobias Hawthorne egy vadidegenre a vagyonát. 

Averynek két választása van: vagy elmenekül, és ezzel lemond az örökségről, vagy beszáll a játékba, amelyben az élete a tét.

Véleményem:

Adott egy zseniális történet, tele titkokkal és megoldandó rejtélyekkel. Nagyon kíváncsi voltam már rá, hisz annyira hasonlított a fülszövege a Paprírhercegnőéhez, amit kifejezetten szerettem. Sok párhuzamot találtam a két könyv között, de erre próbáltam nem figyelni olvasás során. De amint befejeztem, nem lettem annyira elragadtatva. Túl sok minden bökte a csőrömet.

Kezdjük a karakterekkel. Averyvel nem volt különösebb problémám, de néhol nagyon tudott idegesíteni. Az érzelmei teljesen spontának voltak a két testvér iránt, amit nem tudtam elfogadni. Persze érthető, hogy neki sem volt könnyű dolga, de könyörgöm. Az első perctől fogva érzékelhető volt a vonzódása, számára teljesen idegen férfiakhoz. De ettől függetlenűl csodálni tudtam a bátorságát, szenvedélyét a relytélyek iránt.

És akkor a 4 tesvér. Totálisan mint a Papírhercegnőben. És még a felállás is! Nash, a legidősebb, aki inkább cowboyként szeret élni a nagyvilágban és csak ritkán jár haza. Grayson, a trónörökös, hűvös és távolságtartó, de mindent megtenne a családjáért. Jameson, a nagy rejtvényfejtő, aki él-hal a győzelemért. És végül Xander, a legkisebb, a legokosabb és egyben a legravaszabb is, aki imádja sconokat. Mind a négyen elbűvölőek, de számomra Jameson volt a feketebárány, akit nehezen tudtam elfogadni, megérteni. Néha nagyon furcsának és érhetetlennek találtam. Persze hamar kiderül, hogy Averynek kikhez húzott a szíve és ez nem csak kis gondolt okoz neki.

Viszont a történet volt az, amiért igazán érdemes volt elolvasni ezt a könyvet. Kibontakozik egy egész “játék”, aminek a végén Avery talán megtalálja a keresett válaszokat. Eközben meg még több titok derül ki a család történetéről és Avery kezd egyre jobban elveszni a Hawthorne-házban. Ráadásul Avery vagyonára mindenki pályázik, amiért akár ölni is hajlandóak lennének. Az egész könyvben csak úgy nőtt a feszültség és végén pedig robbant a bomba. Nagyon izgalmas volt az egész történetszál és mindig meg tudott lepni engem. A végén azt hinnénk, hogy már mindent tudunk, hogy miért is történt ez az egész, de nem. Avery még nagyobb titokra talál, ami teljesen megváltoztatja az eddigi eseményeket.

Mindenesetre élveztem a könyvet és kíváncsi vagyok a folytatásra.

5/3,5⭐️