Mostanában találtam rá igazán az Agave kiadó fantasy könyveire, és meg kell hogy mondjam, hogy vegyesek az érzéseim a könyvekkel kapcsolatban. Ebben a bejegyzésben Jenn Lyons: Királyok Veszte, a Sárkánykórus sorozat első részét hoztam nektek kitárgyalásul.

Az egész történet maga az összevisszaság. De jó szempontból. Az írónő annyira más perspektívából írta meg ezt a könyvet, hogy nagyon oda kell figyelni minden egyes mondatra. Nincs mese, itt nem lehet lazsálni olvasás közben. Még értékelést írni róla is egy kihívás. Na de kezdjük is el a lehetetlent.

A könyv elején egyből egy levéllel találkozunk, amit Thurvishar D’Lorus ír a császárnak. Már ebből is lehet következtetni, hogy egy visszaemlékezéssel lesz dolgunk, de az ugyebár túl könnyű lenne. Aztán a történet belevág a közepébe, ahol Kihrin, a főszereplőnk egy cellában roskad és egy Karom nevezetű démon ügyel rá. És itt megint kapunk egy csavart, ugyanis a szereplőink elkezdenek beszélgetni múltbéli eseményekről. Innen pedig két ágon vezet tovább a történet. Az egyik Karom története, ami Kihrin kiskorától indul, egészen addig amíg Kihrint el nem rabolják. Ezeket a fejezeteket különböző emberek nézőpontjaiból ismerhetjük meg. A másik szál pedig Kihrin története, amit az elrablása után tudunk nyomon követni. Karom és Kihrin elbeszélései pedig váltakoztatják egymást. Végül, amikor összeérnek a szálak, akkor az egy igazán eufórikus érzést kelt. Hogy VÉGRE értem, mi is történt. Miután ez megtörtént, még halad a történet pár fejezetet a könyv végéig, amit Kihrin szemszögéből láthatunk.

Na már most, ez már így is elég kacifántos, de az írónő rá is tesz még egy lapáttal. Ugyanis a cselekmyény során lábjegyzeteket olvashatunk Turvishartól, aki ezt a könyvet “írta”. Nagyon jópofának találtam ezeket a jegyzeteket, párszor megnevettetek. De voltak olyan helyzetek is, amikor nagyon zavartak. Pl amikor a mondat közepére illesztették be. Mert miután elolvastam a lábjegyzetet, már el is felejtettem, hogy mit is olvastam az előbb, így többször újra kellett olvasnom azokat a részeket. Körülbelül az első 300 oldalban nagyon sok ilyen lábjegyzet volt, ami engem néha nagyon idegesített. Szerencsére a vége fele enyhült ez a problémám.

Szóval ezt összegezve: nagyon bonyolult a könyv tematikája. De neken összességében tetszett, mert kikerülhettem a konfortzónámon kívülre, ami nagy felüdülést jelentett számomra. Maga a történet nagyon izgalmas, olvastatja magát. A világfelépítés nagyon fantasztikusan és érdekesen lett megalkotva. Csak azt sajnáltam, hogy nem nagyon magyaráztak el semmit belőle. Nekünk, olvasónak kell rájönnünk, hogy mi és hogyan működik pontosan. És komolyan, szerintem még soha egy könyvön nem gondolkodtam még ennyit!

A szereplők pedig iszonyúan jól ki lettek találva. Kihrin, Teareth, Tyentso, Khaezmera, Darzin… Nagyon színes személyiségeket kaptunk és ezek egyáltalán nem voltak sablonosak. De nagyon jól oda kellett figyelni, hogy ki kinek az oldalán is áll. Ugyanis az egész könyv tele van hazugságokkal, ámításokkal és hatalmas csavarokkal. Még viszont annyit meg kell jegyeznem, hogy ne nagyon kedveljetek meg egyes embereket, ugyanis az írónő egyáltalán nem kíméletes és szereti írtani a szereplőinket.

5/4⭐️