Szerencsénkre nem kellett sokat várni ennek a könyvnek a megjelenésére, alig két hónappal később érkezett mint az előző rész, amiről itt találhattok véleményezést. Fontos megemlíteni, hogy ez nem egy újabb rész a sorozatban. A kiadó úgy döntött, hogy szétszedi a könyvet, és két részben fogja megjelentetni.

Térjünk rá akkor magára a könyvre. A könvy eleje ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. A Voluta legénysége visszafele tart a Bogárvadászról, ahonnan sikeresen megmenekültek. De amint visszatérnek, nem az a fogadtatás várja őket, mint amiben reménykedtek.

A nyelvezete még mindig elég nehezen érthető volt a számomra. Sokszor elkalandoztam, mert nem tudtam követni rendesen Kira gondolatmeneteit. Itt már nem kaptunk sok szakszót, de még így is maga az írás nekem nehézkes volt. Többször kellett újraolvasnom egy-két mondatot, mire megértettem, hogy mi is történt. Lehet hogyha felnőttként olvastam volna először ezt a könyvet, akkor sokkal jobban azonosulni tudtam volna vele.

A cselekmény megint nagyon izgalmasan és pörgősen folytatódott. Belecsöppentünk egy igazi csillagközi háborúba és végre találkozhatunk Ceitinnel is. Az egyetlen ami nem igazán tetszett az a végkifejtett lett. Mármint az a része, hogy mivé vált pontosan Kira a könyv végén. Paoloni már-már egy istenségnek probálta bemutatni. Persze teljesen megértem, hogy miért történt ez, de néha Kirától felállt a hátamon a szőr. Már nem éreztem azt az emberséget benne, mint eddig. Kira és Falconi vonzalma is kialakult, de én azért többet is elviseltem volna. Igazán szerettem a kisebb részeiket.

A Voluta legénységét nagyon megszerettem, és ezért is sajnáltam végén, hogy Kira nélkülük megy el. Nagyon remélem azért, hogy még viszontláthatjuk őket a következő részekben. És ha már itt tartunk szerintem lesz folytatása, hisz azért valamilyen szinten nyitva maradt a történet. Sajnos nem tudom, hogy Paolini a könyvet sorozatnak vagy egyedülálló kötetnek rendelte-e be. De én speciel kíváncsi lennék, mi történne még a szereplőinkkel.

5/4,5⭐️