Paolini, aki világszerte ismert az Eragon sorozatáról, egy teljesen új témájú könyvel állt elő. Most az űrbe visz minket és kalandok sorozatával ismerkedhetünk meg.Már megjelenése előtt felfigyeltem a könyvre, így amikor megjelent Magyarországon, egyből meg is vettem. Nagyon érdekelt, hogy Paolini hogyan fogja megírni ezt a történetet, hisz ez az első ilyen témájú regénye.

Kira Navárez xenobiológus az Adresztia nevű bolygón. Munkája során idegen életforma nyomaira bukkan, ami nem tűnik olyan jónak, mint amire Kira számított. Csapata váratlanul veszélybe kerül, és így Kira menekülni kényszerül. Eközben akaratlanul is kirobbant egy galaktikus háborút az emberek és az idegen fajok között. Kira a kulcs a háború megállításában, ám ehhez a világ végére is el kell utaznia a válaszokért.

Az egész könyv egy nagyon összetett történetet mondd el, amire tényleg 100%-an oda kell figyelni. Nagyon nehéz volt a nyelvezete, hiszen a könyv tele volt mindenféle szakkifejezéssel. Ráadásul Paolininek is megvan az az egyéni írásmódja, ami még meg is nehezítette számomra az olvasást. Voltak olyan bekezdések, amiket többször is el kellett olvasnom, mire felfogtam, hogy miről is van szó. Vannak olyan részletek, amiket most sem igazán értek. Viszont minél tovább haladtam a könyvvel, annál jobban tudtam belemerülni és folyamatosan olvasni. Nagyon érezhető, hogy ez a könyv teljesen más, mint az Eragon sorozat. A könyv ugye felnőtteknek készült, és ezért is vet fel komoly emberi problémákat.

A történetben előfordulnak párhuzamok korábbi klaszikusok között, de ezzel nem igazán volt problémám. Bár ugye kaptunk a könyv során visszaemlékezéseket a xenótól, egyáltalán nem volt tiszta, mit miért csináltak az idegenek a múltban. A könyv során egyre több információval rendelkezünk, de még így is teljesen homályos volt az idegenek létezése, mikéntje. És ezért is volt annyira izgalmas a történet. Mikor már azt hitted, hogy mindent tudsz, kaptál egy teljesen más kérdést, és így felborult az elképzelésed.

A főszereplőnk Kira, aki szegényke nagyon sok csúf dolgon ment keresztül. Megszállta egy idegen lény, nem uralja a saját testét, meghalt a szerelme, bezárták és kísérleteztek rajta, ezenkívül konkrétan az egész univerzum súlya nehezedik rá és egyre csak önmagát hibáztatja mindenért. Szóval nem lennék a helyében. Mégis olyan akaratereje és kitartása van, hogy azt mindenki megirigyelné.

A könyv negyede felé ismerhettük meg a főbb szereplőket, más szóval, a Voluta legénységét. Bevallom, mindenkiért odavoltam. Minden személynek megvoltak a maga problémái, terhei, mégis kialakult egy családi viszony köztük. Gregorovicsot, a hajó agyát, különösen kedveltem az őrült dumáival. De különösképpen Falcony nyert meg magának. Kellett hozzá egy kis idő, de a könyv vége felé ő vállt a kedvencé. Másik kiemelkedő a szerelmi szál. Hát pontosabban a vonzalmi szál, de annyira mellékes a cselekménytől, hogy csak a vége fele kezdődik el kibontakozni. Ezért is tetszett. Mert nem kaptunk egy spontán szerelmet, ami elnyomja a történetet. Valójában Kira és Falcony nem is kedvelték egymást találkozásukkor. Lassan ismerték meg egymást és tényleg csak pár utalás van kettőjükre. Talán majd a kövezkező kötetben jobban kibontja Paolini ezt a szálat.

Elég sok kifejtetlen dolog van még, amit meg kell magyaráznia Paolininek. A könyv felétől beszippantott a történet és nagyon gyorsan haladtam vele. Aztán már ott is voltam, hogy vége. Egy kicsit olyan érzésem volt a befejezéssel kapcsolatban, hogy Paolini írt egy nagyon hosszú történetet, ami csak két könyvben férne el, és ezért random húzott egy vonalat, ami szétszedi a két könyvet. A borító természetesen gyönyörű. Még nagyon tetszettek az illusztrációk és a szójegyzékek is a könyvben, amik segítettek elképzelni és megérteni a történetet.

Fontos: a könyv folytatása 2020. december 1.-én jelenik meg magyarul

5/4,5⭐️

Beszúrtam pár érdekes videót, ha érdekelne titeket: