Mielőtt elkezdeném az értékelést, le kell szögeznem pár dolgot. Aki nem szereti a lassan folyó, romantikus LMBTQ könyveket, akkor azok már ne is probálkozzanak ennek a könyvnek az elolvasásával. Ti tuti, hogy hamar unalmasnak és túlságosan is nyálasnak találnátok a történetet. De az is lehet, hogy pont beletrafáltok, és emiatt a könyv miatt kezdtek máshogy viszonyulni az efféle törénetekhez. Ki tudja? De viszont azok, akik még nem olvastak soha ehhez hasonló könyvet, nekik szinte kötelező olvasmány.

Mikor édesanyját megválaszják az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Alex Claremont-Diazból azonnal afféle királyi herceg lesz amerikai módra. Jóképű, karizmatikus, zseniális. Csak egyetlen gond van vele: Alex ellenségeskedése egy valódi herceggel, Henryvel az óceán túlpartjáról. És mikor a bulvársajtó kezébe jut egy fénykép Alex és Henry botrányos összecsapásáról, ez az amerikai-brit kapcsolatokra is hatást gyakorol. A család- és államfők kárenyhítési tervvel állnak elő: megrendezik a két rivális megbékélését. Ami eleinte csak az Instagramnak szóló, megrendezett barátság, hamarosan elmélyül, és veszélyesebb lesz. Hamarosan Alex azon kapja magát, hogy romantikus kapcsolatba bonyolódott a korántsem régimódi Henryvel, ami befolyásolhatja az elnökválasztási kampányt, a feje tetejére állíthat két országot, és kérlelhetetlenül felveti a kérdést: a szerelem végső soron megmentheti a világot?

Ez a könyv számomra kiemelkedő az összes rubin pöttyös kötet közül. De nem a romantika, hanem a szituáció miatt. Mert biztos, hogy ehhez hasonló történettel még sosem találkoztam sehol. Kifejezetten egyedi, és nem csak az LMBTQ szál miatt. Sok más életproblémákkal is szembesít.

Bár látom, hogy az írónő jobban beleásta magát a politika témájába, mégsem kapunk belőle olyan sokat, mint azt hittem. De talán nem is kellett volna több a könyv szempontjából. Nagyon érdekes volt látni, hogy ez a kapcsolat nem csak Alexre és Henryre van hatással, hanem 2 országra is. És ezért is volt olyan egyedi. Hogy mekkora következménnyel is jár a mai világban, ha két híres és közkedvelt emberről kiderülnek ilyen dolgok. Néhol már sikítottam volna, hogy egyes emberek mennyire nem elfogadóak a másságokkal szemben. Könyörgöm ezek magánügyek, és senkire másra sem tartoznak. Még ha országvezetők is az illetők.

A másik, ami nagyon elgondolkodtatott, hogy a médiának mennyi szerepe van a politikában. Mennyi embert lehet vele manipulálni akár jó, akár rossz értelemben. Nagyon élveztem Alex anyukájának az újraválasztási kampányának a történetét, főleg a vége fele. Már elkezdtem azt kívánni, bárcsak amerikainak születtem volna, hogy én is részt vegyek az elnökválasztásokon. De a legjobban a poénokat és a szituációkat imádtam benne. Néhol már sírtam a röhögéstől.

Alex és Henry nagyon édesek voltak együtt. Bár sajnáltam, hogy túl hamar összejöttek. A könyv elején még nagyban ellenségek, aztán már nem. Ez nekem egy kicsit spontánra sikeredett. A másik, hogy sokkal több drámát szerettem volna látni a két srác között. Bírtam, hogy nagyon elfogadóak voltak egymással szemben, de egy kis izgalomnak örültem volna. És sajnos ezért is laposodott el a cselekmény a könyv közepe fele. Jó volt róluk olvasni, tényleg, de már kezdtem unni. De az utolsó 50 oldal nagyon ütött a végén.

Nagyon szívesen olvastam volna Henry szemszögéből is, mert tulajdonképpen ő még nagyobb nyomás alatt állt, mint Alex. A korona, a nagyanyja, hogy mindig el kellett nyomnia önmagát… Szóval talán az ő oldaláról még izgalmasabbnak tudtam volna találni. A többi szereplő meg egyszerűen cuki volt. De tényleg, mindenki. Sokkal többet szerettem volna róluk olvasni.

5/4⭐️